A TÖRTÉNET
Egy felismerhetetlenségig megcsonkított, megkínzott lány testére bukkannak a csatornában. A holttest egyik lába azonban valamivel rövidebb, így kiderül: Angelát, a régóta eltűnt kislányt találták meg. A szülők, és a rendőrség értetlenül áll az értelmetlen brutalitás előtt. Jó pár év elteltével a szülők elválnak, a főnyomozó pedig lemond hivatásáról, belebetegedvén, hogy nem tudta kinyomozni, ki, vagy kik felelősek a kegyetlen gyilkosságért. Ekkor jön az izgalmas fordulat: az anyát felhívja valaki, aki Angelaként mutatkozik be, és elmondja, hogy fogva tartják, és kéri, keresse meg. Az anya, nyomozóval karöltve megpróbálja kibogozni a szálakat. Kiderül: egy olyan ezoterikus társaság áll az elrablás mögött, akik addig akarnak kínozni valaki, hogy az istenivé lényegüljön át. (Ez hasonlóan működik a 2008-as Mártírok című horrornál is, csak ott lényegesen hatásosabb, nem ilyen kispályás, elnagyolt módon.)
ÍGÉRETEK
Eddig nagyon ígéretes a film. Valami súlyos, hátborzongató hangulatot áraszt minden kameraállás, minden zörej, aláfestő zene, a vérfagyasztó történetről már nem is beszélve. Eddig rendben van a dolog, de ami ez után jön, az az iskolapéldája annak, hogyan is tehetünk katasztrofálissá egy alapvetően jó sztorit.
LEFELÉ TARTÓ SPIRÁL - A NEGATÍVUMOK OLVASZTÓTÉGELYE
Mi történik itt? Mi az, amit most látok? Ilyen és ehhez hasonló kérdőjelekkel találkozunk a filmben a legvégéig, akármelyik összetevőjét vesszük górcső alá. Mi mozgatja ezeket a karaktereket? A reakcióik nem hitelesek, a motivációik teljességgel érthetetlenek, az egészet egyfajta ködös kaotikusság jellemzi. Bár elmondhatnám, hogy színészi játék kárpótol minket, de ennek éppen az ellenkezője igaz: színészkedés, mint olyan, mintha nem is létezne. Összecsapott, terjengős, gyorsan ölő hatásvadászat viszont annál inkább. Azt hiszem a dialógusok érthetetlenül sebes irama zavart a legjobban. Rendkívül amatőr módon, olyanná teszi a szövegeket, mintha könyvből olvasnák; a riposztok irama alapján, minimum egy Stephen Hawking kell, hogy legyen az beszélgetőpartner, hogy ilyen rövid idő alatt, ennyire átgondolt válaszokat dobjon. A nyomozás haladását is a káosz viszi előre. A karakterek hanyagul összecsapottak, jellemük felületes, némelyiken tisztán érződik, hogy a forgatókönyvíró/rendező szócsöve, némelyik pedig egyszerűen egy korlátolt marionett bábú (bár nekem egyébként is vaskos averzióm van a felszínes, nulla önreflexióval rendelkező karakterekkel szemben). A zenék – 1 kimondottan hatásos, baljós modernebbtől eltekintve – egyáltalán nem illenek a filmbe, a legtöbbet inkább egy büszkeség és balítélet szerű kosztümös filmben tudnám elképzelni. Ezek után még dupla, sőt tripla csattanó is jut nekünk az arcba, de én valahogy nem kaptam szívszélhűdést a meglepettségtől.
AMIÉRT NEM ÉRI MEG MEGNÉZNI A FILMET
Lásd fentebb.
AMIÉRT MEGÉRI MEGNÉZNI A FILMET
Csak masszív underground horror fanoknak tudom ajánlani, és nekik is a hangulata okán. Ugyanis jól hozza a régebbi (80-as évek, 90-es évek eleje) horrorok szereplőinek hiábavaló, gúzsba kötött küzdelmeit, és ha e hangulatot szenzitív módon a magunkévá tudjuk tenni, akkor a Névtelenek szüntelenül azt mantrázza nekünk, hogy : „nincs menekvés.”
Szintén megéri még megnézni a filmet azoknak is, akik öngyilkosság-igenlő motivációs anyagot keresnek borús hangulatukhoz.
Színészi játék : 2/10
Szeretnék tartózkodni a bombasztikus kijelentésektől, de sajnos azt kell mondjam, még sehol nem láttam ennyire unszimpatikus alakításokat (mondom ezt a Magyar jóban rosszban 1-2 jelenetének, és Elijah Wood, Frodó alakításnak megszemlélése után! ) Az egészet egyedül a központi karakter, - az anya – közepesen összeszedett játéka menti meg.
Kategóriáján belül: 5/10
Kissé idegesítő film, de azt be kell látni: horrornak nem rossz. A "kivételes élményt kaptam" érzete, a szédítő katarzis azonban pont nem tudott kialakulni nálam.
Történet 3/10
Ahogy írtam: az eleje ígéretes, a többi értékelhetetlen, a megkapóan meddő csattanókkal együtt.
Látvány – képi világ: 6/10
A rendező elég jól eltalálta az oldschool horrorok nyomasztó hangulatát, de ez is csak horrorfanokat győz meg. Másoknak, például nekem, szimplán depresszív.
ÖSSZESEN: 4/10